A Vasasban volt egy szenzációs képességű edzőm,Kiss László. Öntörvényű,csak a maga igazát mondogató, látszólag mogorva ember. A szakmai tudása viszont magasan állt mindenki felett.Ezért lehetett öntörvényű és makacs. Addíg a pontig,míg valakinek nem szúrta ez a szemét. Addíg,amíg nem láttak benne potenciális ellenfelet. Don Quijotenak könnyebb dolga volt a szélmalmok ellen. Elüldözték,ellehetetlenítették annyira ,hogy a világ másik feléig szaladt. Ott csinált csodát.Mindent megnyert,amit meg lehetett. Szerintem szobrot is kapott. De a szíve hazahúzta sok év után. Nem tanult a múltból,megint munkát vállalt itthon,és megint kihúzták a széket alóla. Sok lúd disznót győz. Hogy kerül ez ide? A Mester mindíg valami újításon gondolkodott,nem elégedett meg a hétköznapi sémákkal,taktikával. Mi a játékosai,az első napok döbbenete után ,a tűzbe mentünk volna érte. De mi sem voltunk elegek ahhoz,hogy ne távolítsák el. Úttörő a maga nemében,és mindíg elöl volt,van. Persze,hogy őt lövik le először.
Nos: Mindezt június 4.-e jegyében írtam. Tudom,hogy igazam van a felkészülést illetően,tudom,hogy ilyet még nem csinált Madár és Magyarországon senki sem szerintem,és tudom,hogy teljesülni fog az álma ,újra Világbajnok lesz. Mi csak ketten vagyunk,nincs körülöttünk ellentábor,nem szól bele senki.Jóval egyszerűbb. Az eredmények után,meg nem lehet kérdéses,ha valamit el akarunk érni a sportban,változtatni kell,keresni kell az új lehetőségeket.
Ma megegyeztünk egy dologban: Teljesen mindegy ki fog a ring másik sarkában állni,nem érdekel minket. Egy biztos,valaki lesz ott. Az áldozati bárány. Így hívjuk. Felkészülési dead time:5 hét 4 nap.
