Sziasztok!

Elkezdem a következő blogbejegyzést! Július 24.-ét írunk,tehát a szeptember 29.-i mérkőzésig van még 10 hetünk. A klasszikussá és kultikussá vált gödi lépcsőn ehhez megtettük az első lépéseket. Minden kezdet nehéz,ezt már ezerszer mondtam,most sem lesz másképpen. A pólós lányaimnak sem ígértem mást,mint Zsoltinak: Vért,izzadságot és szenvedést. Ez másképpen nem megy...Az egyik oldalon idáig egy K.O.-s győzelem,a másikon pedig egy EB bronz és egy olimpiai kvalifikáció van meg. Bővülni fog ez kérem,biztos vagyok benne. Zsoltival nem kell sokat beszélnem ahhoz,hogy tudjam képes lesz-e rá. Amennyiben elhatározza magát,akkor senki és semmi "normális" dolog nem állíthatja meg.

Minden velem edző sportoló tudja,hogy a mai elért szint csak egy lépcsőfok a következő megmászásához.Képletesen és igazából is. Ezért aztán Zsoltit nem érte váratlanul,hogy az előző felkészülések szintjei a mostaniéhoz képest alacsonyabban voltak. Munka,munka,munka és egy kis munka. Ehhez jön az elkötelezettség és ha teljes a csomagod, sikeres leszel.

10 hét kínzótábor után,amikor majd magasba emelik a kezét, vagy átadják nekik az aranyérmet,akkor döbben(nek) rá igazából,hogy MEGÉRI!